EMLÉKKÖNYV

FŐTISZTELETŰ ÉS FŐMÉLTÓSÁGÚ

DR ANTAL GÉZA

DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS PÜSPÖK URNAK

A BELSŐSOMOGYI EGYHÁZMEGYÉBEN

1926. ÉVI ÁPRILIS HÓ 11-TŐL 15.-IG

1927. ÉVI MÁJUS 15-TŐL 31.-IG TARTOTT

EGYHÁZLÁTOGATÁSÁRÓL

SZERKESZTETTE

NEMESDÉDI SZABÓ BÁLINT

HETESI LELKÉSZ

EGYHÁZMEGYEI FŐJEGYZŐ S TANÜGYI ELNÖK

PÁPA

NYOMTATOTT FŐISKOLAI KÖNYVNYOMDA BETÜIVEL

1929

 Istvándi.

 

Lelkész: Schmidt Béla, sz. 1890. Istvándiban szolgál 1920 óta.

 

Kántortanító: Topscher Vilmos, sz. 1892. Istvándiban szolgál 1919 óta.

 

Másodtanító: Csontos Mária, sz. 1880-ban. Istvándiban szolgál 1914 óta.

 

Gondnokok: Sandó József, Vukó János cs. Presbiterek: ifj. Vukó János, közép Jakab József, Rémes János, ifj. Hegedűs István, közép Jakab Imre, Balázs József, Biró János, Győrfi Imre, Gali Imre János, Lágy István, f. Kovács István, Gáspár Gábor rendes presbiterek, Pető József, Vitári István h. pótpresbiterek.

 

Már az 1332—1337. évi pápai tizedjegyzékben előfordul, mint egyházas hely. A XVI. század végén tekintélyes nagyságú hely. Az 1664. téli hadjárat alkalmával Zrinyi Miklós, a költő 27.000 főből álló hadseregével itt tábort ütött. A török hódoltság alatt a törökök ősrégi kéttornyú templomát egyik tornyával együtt a kálmáncsaival egyidejűleg Szigetvárra hordatták. Ennek helyére építettek egy gerendázott fatemplomot. A lelkészek névsorát 1653-tól meg lehet állapítani, bár meglehetős hiányossággal, holott nyilvánvaló, hogy ebben az ősrégi, valószínűen egész a magyarországi reformáció virágkoráig visszamenő eredetű egyházban már azelőtt is voltak prédikátorok.

 A Lelkésznek régen sok földje volt, de az uradalmi alkalmazottak kapzsisága és a hívek restsége miatt sokat elfoglaltak. A tanító földjét a lelkészi földekből mérték ki, azután pedig a községi elöljárók elvették s helyette a feljegyzés szerint „egy-két darab homokos földdel tolják ki szemét a szegény mesternek”.

 Egyidőben Szulok község r. kath. papja Grossinger Ignác esperes több házasságot felbontott és így ő gyakorolta a felügyeletet az istvándi református egyházra.

 Nagy kár, hogy erről a nagymultú és tekintélyes gyülekezetünkről olyan kevés adat maradt fenn, hogy történetét csak a legnagyobb hézagossággal lehet összeállítani.

 

 Templom. Régi kéttornyú templomát, melyet utóbb a reformátusok használtak, egyik tornya kivételével a törökök a kálmáncsai templommal együtt a szigetvári vár falainak meg­erősítésére elhordták. A keletre néző torony is csak azért maradt meg, mert Ábrók György 100 talléron megváltotta a töröktől. Minthogy a mostani torony legfelsőbb emeletéig határozottan a román építészet motívumait árulja el — lőrésekkel van ellátva, melyeket azonban utóbb befalaztak, de belül most is láthatók —, ez a régi, a reformátusok által is használt kéttornyú templom építése idejét a XII., vagy a XIII. századra tehetjük. Ez elhordott templom helyére, amint említettük, gerendázott fatemplomot építettek, melyről azt írja a gyülekezet lelkésze, hogy „nagy iggyel-bajjal mehetett arra, hogy az emberek sással befedjék”. E templom padlásdeszkáján 1649 felírás volt olvasható, de ez aligha az építés, hanem a javítás évszáma. A jelenlegi templom építése idejét Somogymegye monográfiája 1640-re teszi. Hogy ez az állítás nem az előbbi adat félreértése miatt történt-e, bajos  megállapítani. Annyi tény, hogy a jelenlegi templom szintén nagyon régi, építészetének kivitele legalább is a XVIII. század elejére enged következtetni, de visszanyúlhat esetleg a XVII. század közepéig is. A középkorból megmaradt tornyrészt is, melynek felső része a századok viharai alatt pusztulásnak indult, ekkor építették fel mostani magasságáig. Nagy kár, hogy e felépítésnél nem voltak figyelemmel a régi torony építészetére, sőt azt úgy eltakarták, hogy külső látszatra régisége csak a támasztó pillérekről ismerhető fel. A kart, szószéket és székeket  1771-ben  csinálták. Az orgona  1872-ben készült. Ugyanebben az időtájban öntettek 569 kg.-os pompás nagyharangjukat, melyet a requirálás is megkímélt, az elvitt második harang helyett 1923-ban készíttettek egy 324 kg.-os kis harangot. A templomot 1900-ban renoválták, ekkor fedték újra a tornyot is.

 

 Lelkészlak. A régebbi lelkészlakás 1771-ben készült, sem előbbi, sem utóbbi lakásról nincs adat, sőt nincs a mostani nagyszabású épületről sem, pedig az nem régi alkotás. Impozáns, igen nagy méretű épület, az egyházmegye egyik legnagyobb paróchiája. 1927-ben renoválták. A gazdasági épület 1926-ban épült.

 Tanítólakás, iskola. Az első adat 1775-ben épült tanító­lakásról szól. Sem megelőzőleg, sem ezt követőleg egyéb épü­letről nincs tudomásunk. A jelenlegi diszes tanítólakás, két tanító részére, 1912-ben épült. Az iskolatermek uradalmi gazdasági épületekből alakíttattak át.

 Lelkészek. Mindössze 1653-tól kezdve vannak adatok. Deák János maradékai istvándi   lakosok lettek,  Fehérvári 13 évig, Komáromi Mihály 8,  Körösi János  15, Körmendi István 11, Alvinczi Márton  16,  Debreczeni Sámuel 8, Onódi  István  7, Szatmári István 2, Onódi István ismét 2, Gréczi Dávid, ki 1778-ban  megvakult s  maradékai  Istvándiban  letelepedtek.  Bihari István, Biró János, Mészáros János, ki 1771-ben csináltatta a há­zat, a templomba a kart, szószéket és székeket, Kovács Ferenc, Buday István, Nyárády János, Füredy János, Nagy József, Sipos Dániel, Veres István, Szabó János, Verbay István, Király Pál, Vincze Sámuel, Begedy István 52 évig, Schmidt Béla 1920-tól a mai napig.

 

Tanítók. Régebben a lelkészek fogadtak fel tanítókat, de sokszor anélkül volt a gyülekezet s minthogy a tanító számára 1775-ben építettek házat, ezt tekinthetjük a tanítói hivatal állan­dósítása kezdő évszámának. A régebbi tanítókról nincs feljegyzés. Dömötör János 1884—1904, Takács Ferenc 1904—1909, Csire Nagy István 1909—1917, Kiss Imre 1918, Topscher Vilmos 1919—1927. A másodtanítóság felállításának idejéről nincs említés. Csontos Mária 1904-től a mai napig. (1927)