Somogy megye déli részén az Öszpötei és a Rigóci erdők, a Duna-Dráva Nemzeti Park, s a méltán híres Barcsi ősborókás környékén találhatók a gyülekezeteink. A múlt fényes, dicsőséges, megkapó, szinte hihetetlen. És a jelen - Isten kegyelméből még létezünk.
| | |
DARÁNY
Az 1832. évben épített "falusi-katedrális" belülről szép és jónak mondható állapotban van. Angster orgonája ismét szól. Kivülről siralmas képet láthatnak az átutazók s a gyülekezet tagjai. Itt is igaz, hogy csak a népe költözött el, útközben elhagyta templomát és néha a hitét is.
A gyülekezet - 95 fő felnőtt - Isten Igéjéből szeretne élni. Magyarságukat, a falú és a gyülekezet úgy is őrzi, hogy Erdélyi testvérgyülekezettel és testvérfalúval tartják a kapcsolatot.
A jelen nehéz öregnek és fiatalnak egyaránt. Az egyik már nem tud dolgozni, a másik nemhogy munkát, még munkahelyet se talál.
| | |
Református Gyülekezet Darány 7988 |
|
| | |
Presbiteri Konferencia 2011.04.16 Darány |
|
| | |
Református Gyülekezet Homokszentgyörgy 7537 |
|
| | |
HOMOKSZENTGYÖRGY
Esperesi székhely is volt között, Barakonyi Kristof II. esperes-lelkész. Gyülekezet lélekszáma ekkor 900 fő. - Később magyar Honvédség települt a faluba. Ma a laktanya is, a rabló és mindent pusztító idő markába került! Ma a Gyülekezet a maradék 16 keresztyénből áll. Hűségesek. Konfirmációi fogadalmukat több évtized után is megtartják.
A gyülekezet templomépítő lelkésze id BEGEDEY PÉTER 1782 - 1834-ig 52 éven át szolgált. Fia, - a tűzvész után a parókiát és iskolát építette ujjá - BEGEDY PÉTER 1835 -1882-ig 48 éven át volt lelkipásztora a gyülekezetnek. Az Ő fia volt Begedy István Istvándi esperes-lelkésze volt 1863-1919.
| | |
Református Gyülekezet Istvándi 7987 |
|
| | |
ISTVÁNDI:
A 16. században két temploma is volt, az egyik kéttornyú ... Szigetvár eleste (1566) után a törökök - mint sok más templomot Somogyban – lebontatják, a másikat kiválthatja Ábrok György 100 tallérért. Falú megmaradt, még fejlődött is. Történelem viharai nem kerülték el. De népe maradt.
Mikor elvették tőle "a földet;" mindent elhagyott. Falut, házat, földet, rokont, otthont, egyházát, temetőt - templomot. Van amelyik romokban van, van amelyiket maga tett rommá. Amit nem tett meg a harcok, a pusztítások, a végveszély idején, azt megtették, amikor lába alól s kihúzták a talajt.
Új népe is van a falúnak, régen a cigánysoron laktak vagy a falú környékén - ma romáknak, is nevezik, Ők Beások akik a cigány (férfi) nevet használják. Falu lakosainak 2/3 részét ők alkotják. 1930 körül 90 roma élt, itt ma kb. 470 fő.
| | |
KÁLMÁNCSA.
Évszázadokon át híres mezőváros volt. Kereskedői Debrecentől Bajorországig jártak. Így lett kiemelkedő szerepe a XV.- XVI. században. Mátyás király prépostja Kálmáncsehy Domonkos a nagy tudású és megbízható diplomata, majd a reformáció korában a XVI. századi Debrecen első reformátora is itt született: Kálmáncsehi Sánta Márton. Később a század első tudós teológus-reformátora, - Aki itt "lesz a helvét irányzat" követője és itt alapít református főiskolát és lesz a térség első püspöke is: Szegedi Kis István. Igaz, itt veti fogságba a török, melyből két év után szabadul. Ma egy kis zsákfalú...500 fö 70 református.
Sajnos, híre is megkopott, hiszen ma már nem a múlt kötelez. Akit nem Isten Lelke vezérel, elvágja gyökereit és gyümölcstelen életével példázza - Sinka István szavai - "A szöllőnek édességét sose ízleli a karó..."
| | |
Református Gyülekezet Kálmáncsa 7538 |
|
| | |
|
Református Egyház
Dunántuli Református Kántorképző
| | |
|
|
4. Kerekes Ernő: SENKIK és VALAKIK |
SENKIK és VALAKIK
Pál apostol, amikor a korinthusiaknak írt, emlékeztette õket: “…nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint (Károli: “test szerint”)bölcsek, hatalmasok vagy elõkelõk…azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem elõkelõk, sõt lenézettek; és a semmiket, hogy semmivé tegye a valamiket; hogy egyetlen ember (“test”) se dicsekedjék az Isten elõtt. Az Õ munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Õt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelõdéssé és megváltássá, hogy amintmeg van írva: Aki dicsekedik, az Úrral dicsekedjék.” (1Kor 1:26-31)
Az utóbbi idõben mind keresztyén, mind pedig világi körökben hangsúlyos lett ez a kérdés: “Ki vagyok én valójában?” Mindennapi életünket öntudatlanul is meghatározza az, ahogyan önmagunkra tekintünk. A kérdést másképpen is föl lehet tenni:
“Mitõl leszek VALAKI? Az vagyok-e tulajdonképpen, vagy igazából csak egy senki? Ahogyan Pál, mi is sorolhatjuk a rokon értelmû kifejezéseket. Senki = bolond, nemtelen, lenézett, erõtlen, csõdtömeg, vesztes, elutasított. VALAKI = bölcs, elõkelõ, hatalmas, erõs, sikeres, gyõztes, befogadott. És így tovább. Nem lehet senkiként élni. Ez valójában nem élet, hanem vegetálás, kétségbeesett harc a túlélésért – miközben megaláztatásokkal, életünk értelmetlenségével, félelemmel, bizonytalansággal, keserûséggel küszködünk. Vagy megpróbáljuk valamiféle szüntelen bizonyítási kényszertõl hajtva, megteremteni az alapját, hogy végre legyünk VALAKIK, vagy feladjuk: “utánunk az özönvíz”, felelõtlenségbe, kábítószerekbe, önsorsrontásba, nihilbe menekülünk.
A “test szerinti” VALAKIKrõl Jézus úgy beszél, mint akik magukat magasztalják fel: személyes értékük saját adottságaikon vagy teljesítményükön alapul: értelmi képesség, iskolázottság, rang, tulajdon, társadalmi elismerés, sportsikerek, szakmai elõmenetel, hatalom, szép külsõ, stb. Ezek egy része lehet valóban értékes és hasznos, de ha ezekre alapítjuk személyes értékünket az többféleképpen is megnyilvánuló tévútra vezet.
Elõször is, aki magát emeli fel, az önmagával, saját eredményeivel dicsekszik. Ugyanilyen fontos, hogy összehasonlítsa magát másokkal. “Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de Kis Józsinál mégis csak különb vagyok.” A farizeusnak szüksége van a vámszedõre, hogy VALAKInek érezhesse magát, még a mások iránti megvetését is érdemszerzõ cselekedetnek tekinti. A “testi” VALAKIK az életüknél is jobban védik azt, amire értéküket alapítják, és gyûlölik azt aki hamis biztonságukat megrendíti. Jézust “feddhetetlen, vallásos” emberek adták halálra. A “testi” felmagasztalás mindannyiunkjózan ítélõképességét elveszi – az önigazolást nem a tények, hanem a senkivé válás félelmei irányítják.
Isten szívének egyik legmélyebb célja, hogy Õ magasztalja fel az alázatosokat. Az evangélium üzenete: Isten kegyelmébõl, ajándékképpen lettem igaz ember, tehát Isten szemében “VALAKI”.
Emberek értékítélete sokszor téves, de ha Isten nyilvánít valakit értékesnek, akkor valóban az. Még sincs semmi okunk, hogy magunkkal dicsekedjünk – ahhoz, hogy Istenben legyünk VALAKIK, elõbb be kell látnunk, hogy senkik vagyunk nélküle.
Isten Krisztust adta értünk, Õ lett bûnné, hogy mi Isten igazsága legyünk õbenne. Nem önmagunkban, hanem Krisztusban lettünk VALAKIK: Õ a mi váltságunk, bölcsességünk, igazságunk, szentségünk; Ővele dicsekszünk. A kereszt mûvének csodája, hogy a hívõt Isten nem csak másnak tekinti, hanem tényleg újjá teremtette, a saját gyermekévé; a Szentlélek által Krisztust hordozzuk magunkban.
Itt az ideje, hogy elkezdjünk valóban aszerint élni, akivé Isten tett minket. Nem kell többé se megteremteni, se igazolni, hogy vagyunk VALAKIK. Felszabadulhatunk arra, hogy szeressük embertársainkat, mint önmagunkat.
Kerekes Ernõ
Grace Ministries Budapest Hirlevele 2.szám ‘99
| | |
|
|
Reformálta Szent Eklézsiák |
|
| | |
Somogyi Református Egyházmegye |
Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Általános Iskola, Gimnázium Kollégium és Könyvtár
http://www.csvmrg.hu
Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban
Hát, múzsáknak szentelt
Kies tartomány!
Íly számkivetve volt
Nálad minden tudomány?
Hát csak sertést nevelt-é
Itt a makk s haraszt?
Hát csak kanásznak termett
A somogysági paraszt?
Istenem!
Senki sem
Vette észbe,
Hogy e részbe
Árva még Somogy!
Hány jó ész lett vaddá,
Hogy nem mívelték?
Hány polgár búnyikká?
Hogy jóba nem nevelték!
Dudva lenne a dudvák
Közt az ananász:
Kanász marad akinek
A nevelője kanász.
Hát már, hogy
A Somogy
- ily tudatlan,
Formálatlan,
Kié a hiba?
Debrecen és Patak
Messze estenek
Ide, hol a múzsák
Nem is esmértettenek.
Ami kevés pénz bejött,
Két-három póra,
Nagyobb dologra ment el
Borra avagy disznóra.
A szegény
Pórlegény
Vagy bodnárnak,
Vagy betyárnak,
Vagy zsiványnak állt.
Óh, szomorú sorsa
Egy szép megyének!
Hol a magyar lelkek
Megvetve heverének.
Óh, nem fáj-é a szíve
Minden magyarnak,
Hogy a magyar fiakkal
Gondolni nem akarnak?
De tán jő
Oly idő,
Melyben nékünk
A vidékünk
Új Hélikon lesz. -
Csokonai Vitéz Mihály
összes költeményei
| | |
ZSOLTÁROK, DÍCSÉRETEK, HALLELUJÁK |
|
| | |
Pótor Imre fordítása: Kálvin tanulmány |
|
| | |
|
Darány Angster Orgona 1903
| | |
2018 - 61 éves lenne!
Honlapokon
|
Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent viga- szunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk! Arany János |
|
ÉDESANYJA
özv Jakab Istvánné Cserveni Ibolya
12 évi özvegység
38 évi gyászolás után,
2017 május 3.-án Hazatért Teremtőjéhez.
Megszünt sirásaitól, gyászától
és fájdalmától.
Élt 84 évet.
Nyugodjék békében
Természetes, hogy e mappa, a fényképekkel együtt a honlapokon marad, mindvégig!
|
| | |
|
Istvándi orgona 1872
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
